Magam sem számítottam erre...

Nagy nyugalomban felállítottam a paravánt, gondoltam, itt van az ideje. Tükörben szoktam próbálni a mozgásokat, vagyis megláttam magam a paravánban... na, rég sírtam ilyen kiadósat meghatottságtól... talán akkor, amikor a gipszet levették a kezemről és egyedül maradtam a karommal a kórteremben még márciusban...

Nem szeretek elemezgetni, mert tönkreteszi a varázst, de nagyobb tanítást nem adhatott volna az élet, mint a bal kezem elvesztése és visszaszerzése...

Valahogy bármennyire kimegyek a széléig, végtelen támogatást kapok emberi oldalról.

Szavaim sincsenek rá...